A szója nitrogénigényes növény. Szerencsére a Bradyrhizobium baktériumokkal kialakított szimbiózis révén képes a jelentős nitrogénigény nagy részét saját maga számára biztosítani. A Bradyrhizobium baktériumok a gyökérzeten kialakuló gümőkben élnek. Képesek a légköri nitrogént a növény által hasznosítható formába alakítani és a rendelkezésére bocsátani. Legismertebb közülük a Bradyrhizobium japonicum. A növény és a baktérium közötti kapcsolat gazdanövény-specifikus, azaz a szóját más nitrogénkötő baktérium nem képes „fertőzni”, rajta gümőt képezni.
Azokon a talajokon, ahol még soha vagy több éve nem termeltek szóját (pl. vetésforgó miatt 3-4 év is kimaradhat), feltétlenül szükséges a talajt oltani, mivel a gümőképző baktérium egyedszáma a talajban gazdanövény hiányában jelentősen csökken. Azokon a területeken is fontos a talajoltás, ahol gyakran kerül sor szójatermesztésre, ugyanis a környezeti tényezők (pl. aszályos tavasz) jelentősen befolyásolhatják a gümőképző rhizobiumok mennyiségét és életképességét. Kutatásaink és üzemi vizsgálataink alapján a leghatékonyabb megoldás, ha a csávázott és oltott szójavetőmag mellett a talajoltást is elvégezzük. Ez a kettős oltási technológia elterjedt az USA nagy szójatermesztő területein is.